Milyen anyagokat lehet használni az elveszett hab öntözésében?

Elveszett haböntés (LFC) egy precíziós casting folyamat, ahol a habmintát nem kötött homokba ágyazzák, és az olvadt fém helyettesíti a mintát. Az anyag kiválasztása kritikus jelentőségű a siker szempontjából. Ez az útmutató felvázolja az érintett kulcsfontosságú anyagkategóriákat.

1. Mintaanyagok (hab):
A felhasználható minta meghatározza az utolsó rész geometriáját. Az elsődleges lehetőségek a következők:

Bővített polisztirol (EPS): A legszélesebb körben használt hab. Jó dimenziós stabilitást kínál az öntés során, különféle sűrűségben könnyen elérhető, és tiszta módon elpárolog. Az alacsonyabb sűrűségű EPS (például 16-20 kg/m³) gyakori a kisebb, kevésbé összetett alkatrészeknél; A nagyobb sűrűség (például 24-30 kg/m³) jobb felületi felületet és erősséget biztosít a nagyobb vagy bonyolultabb mintákhoz.

Bővített polimetil -metakrilát (EPMMA): akkor használják, ha a csökkentett szénhibák kritikus jelentőségűek, különösen a vasöntvényekben. Az EPMMA tisztábban bomlik, mint az EPS, kevesebb szénmaradékot hagyva. Ez azonban általában drágább, és nagyobb kihívást jelenthet a feldolgozáshoz.

Kopolimerek (például STMMA - sztirol -metil -metakrilát): Az EPS és az EPMMA keverékei, amelyek célja a költségek, a könnyű használat és a szénmaradék kiegyensúlyozása. Az STMMA egyre népszerűbb az acélöntvényeknél, ahol az EPS problémákat okozhat, de a tiszta EPMMA költség-kivételes.

Speciális habok: A magasabb bomlási hőmérsékletet vagy egyedi tulajdonságokat igénylő speciális alkalmazásokhoz.

2. Bevonat anyagok:
Alapvető fontosságú a habmintára alkalmazott tűzálló bevonat. Több funkciót szolgál fel:

Refrakter alap: akadályt biztosít az olvadt fém és a homok között, megakadályozva az eróziót és a fém behatolását. A közös bázisok a következők:

Cirkon liszt/homok: Kiváló refraktív és hőstabilitás, az acél és a magas hőmérsékletű ötvözeteknél előnyös.

Szilícium-dioxid-liszt: költséghatékony, széles körben használják vas- és alumíniumhoz, de alacsonyabb a refraktoritás, mint a cirkon.

Alumínium -oxid -szilikátok (például Mullite, Kaolin Clay): Jó teljesítményt nyújtanak a különféle fémek számára.

Graphit: gyakran használják más tűzállóanyagokkal kombinálva, különösen a vasöntéshez, hogy javítsák a felületet és csökkentsék a fényes szénhibákat.

Binder: A tűzálló részecskéket együtt tartja, és a bevonatot a habhoz tartja. A közönséges kötőanyagok közé tartozik a víz alapú kolloid szilícium-dioxid, a latex és a szervetlen kötőanyagok. A választás befolyásolja a bevonat szilárdságát, a permeabilitást és a kiégési jellemzőket.

Adalékanyagok: Módosítsa a tulajdonságokat, mint például:

Permeabilitás: kritikus annak lehetővé tétele, hogy a mintázat bomlásának gázai meneküljenek a homokba történő bevonaton keresztül. Az olyan adalékanyagok, mint a perlit vagy a specifikus szálak, javíthatják a permeabilitást.

Nedvesítés/áramlás: A felületaktív anyagok biztosítják az egyenletes bevonási alkalmazást a hidrofób hab felületén.

Reológia: A sűrítők a viszkozitás vezérli a merülés vagy a permetezéshez.

Szárazási arány: befolyásolja a termelési ciklus idejét.

3.
A száraz, nem kötött homok körülveszi a bevont mintát, és penésztartót biztosít.

Szilícium -dioxid homok: A leggyakoribb és leggazdaságosabb választás sok alkalmazás számára.

Olivin homok: Használat, ha a szilícium -dioxidnál magasabb hőkapacitás vagy alacsonyabb hőkapacitás vagy alacsonyabb hőkapacitás, vagy a szilícium -dioxid -por expozíciójának csökkentése érdekében.

Chromite homok: nagy hővezetőképességére és hűtési tulajdonságaira alkalmazva meghatározott szakaszokban.

Cirkon Sand: Kiváló termikus stabilitást és alacsony hőtágulást kínál, de lényegesen drágább. Kritikus alkalmazásokhoz vagy vékony szakaszokhoz használják.

Key Homok tulajdonsága: A szárazság kiemelkedően fontos. Bármely nedvesség gázhibákhoz vezethet. A homokot általában lehűtik és szárítják a visszanyerés után.

4. Fémek öntése:
Az elveszett haböntés sokoldalú, alkalmas a vas- és színfém ötvözetek széles skálájára:

Vastartalmú:

Szürke vas: Nagyon gyakran öntött LFC -t, előnyben részesítve a folyamat azon képességét, hogy jó dimenziós pontossággal komplex formákat állítson elő.

Ductile vas: Széles körben is használt. A bevonat áteresztőképességének és az öntési paraméterek gondos ellenőrzése elengedhetetlen a magnézium -reakciógázokhoz kapcsolódó hibák elkerülése érdekében.

Szén acélok és alacsony ötvözött acélok: egyre népszerűbb a komplex alkatrészek számára. Szükség van nagy áteresztőképességű bevonatokra és gyakran EPMMA/STMMA mintákra a szén-dioxid-felvétel minimalizálása érdekében.

Rozsdamentes acélok: korrózióálló alkatrészekhez használják. Szigorú ellenőrzést igényel a mintázat bomlásának és a gázszellőztetésnek.

Színesfém:

Alumíniumötvözetek: Rendkívül jól alkalmas az LFC-hez, lehetővé téve a komplex, vékonyfalú alkatrészeket, kiváló felületi kivitelben. Az EPS -t szinte kizárólag kizárólag használják.

Rézötvözetek (bronz, sárgaréz): sikeresen öntsük a folyamat használatát, gyakran specifikus bevonat készítményeket igényelnek.

Magnéziumötvözetek: Használtak, és gondos biztonsági szempontokat igényelnek az öntés során a magnézium reakcióképessége miatt.

Anyagválasztási szempontok:

Fém öntve: diktálja a habtípust (EPS vs. EPMMA/STMMA az alacsony széntartalmú igényekhez), bevonó refraktív (cirkon acélhoz) és homoktípus.

Cikkméret és összetettség: Befolyásolja a habsűrűség (magasabb a komplex/nagy mintákhoz) és a bevonat permeabilitási követelményeit.

Felszíni befejezési követelmények: A magasabb sűrűségű hab és a finomabb tűzálló bevonatok általában jobb felületet eredményeznek.

Dimenziós toleranciák: A hab tulajdonságai és a bevonat konzisztenciája kritikus tényezők.

Költség: A teljesítménykövetelmények (például EPMMA, cirkon) kiegyensúlyozása az anyagköltségek elengedhetetlen.

Összefoglaló táblázat: Kulcsfontosságú anyagkategóriák

Összefoglaló táblázat: Kulcsfontosságú anyagkategóriák